Vasárnap, késő este. A Katona előtt állunk egy nézőtárssal, az előadást vitatjuk meg. Tőlünk másfél méterre Novák Eszter, a darab rendezője beszélget valakivel. Két fiatal srác jön. Jó érzékkel Novák Esztertől kérnek tüzet. Jó, ha én még dohányoznék, nem mernék, de mindegy. Persze ad nekik. Közben kérdezi a srác, tessék mondani, milyen épület ez itt? Nézem, de csak érdeklődés látszik rajta, nem provokációból kérdezi.
Novák Eszter teljesen természetes, semleges hangon ennyit mond:
Ez egy színház.
Még egyszer: a Katonáról beszél.